Jelentkezés
Facebook Instagram
Jelentkezés

Miért érdemes a szülőségre felkészülni?

Felkészülés

Életünk egyik legmeghatározóbb élménye, amikor kiderül, hogy gyermeket várunk. Mindenki készül a szülőségre a maga módján – fantáziál, hogy vajon hogyan fog kinézni a gyermeke, kinek a szemét vagy mosolyát örökli, álmodozik, hogy milyen lesz a haja, milyen lesz a természete. Mindenki tervezgeti, hogy mit lehet majd együtt játszani, hogyan szeretné berendezni a babaszobát, és átgondolja, hogy mi mindenre lehet szükség a baba körül. Sokan megkérdezik a már szülővé vált barátaikat és rokonaikat, hogy mi hogyan történt, mi változott, milyen élményeik voltak a várandósság és szülés során. Talán még azt is, hogy milyen egy kisbabával együtt élni. A tudatosabbak a saját szüleiket is felkeresik, hogy felelevenítsék a születésük és gyermekkoruk történetét. Mindegyik sztori más.

Sokan töltik olvasással a várandósság idejét, hogy minél tájékozottabbak legyenek – és hagyjuk meg, bőven van elérhető, jó minőségű irodalom az interneten és a könyvesboltok polcain. Mások inkább ösztönösen állnak a kérdéshez. Azt gondolják, hogy mivel a legtöbb embernek van gyereke, és a szomszéd is megoldja valahogy, ezért a szülőség majd csak úgy jön belülről, intuitívan. Sok családban valóban így van. Azt hiszik mindenki képes rá – „nem lehet az olyan nehéz; nézd, még Bélának is megy…”

A felkészülés azonban legtöbbször kimerül a várandósság alatti változások követésében, a vizsgálatokon való részvételben, a babaruha és babakocsi vásárlásban, és a szülésre való felkészülésben. Igen, a szülés.

Hatalmas és nem könnyű téma, főleg a legutóbbi évek egészségügyi szabályozási környezetének változását illetően. Nagyon fontos a biztonság és/vagy a természetesség. Sok fejtörést okoz minden friss várandósnak, hogy hol és hogyan fog megszületni a baba, hogyan tudnak biztonságos körülményeket teremteni. Mindeközben nem elhanyagolhatóak az anyagi szempontok sem.

Szeretnénk jelentkezni

A szülés önmagában olyan nagy és fontos esemény, hogy hegyként tornyosul a várandósok előtt. Nagyon nehéz rajta túllátni, és az utána következő időre gondolni…

Nem csoda hát, hogy vannak olyan szülők, akik a kórházból hazaindulva döbbennek rá, hogy fogalmuk sincs, hogy mi következik ezután. Életükben először fognak a kezükben kisbabát.

„Itt egy baba, a mienk, de mihez fogunk kezdeni vele? Mit kell csinálni? Mi lesz, ha elrontom? Mi történik, ha nem tudom jól a gondját viselni?”

A szülőség a baba születése után azonnal elkezdődik, és a következő 20-25 évben (és egész életünkben) tart. Nulla-huszonnégy órás feladat. Sajnos nem lehet szabadságra menni belőle.. Amekkora felelősség, ugyanakkora boldogság és öröm is. 

De hogyan teremthetünk benne egészséges egyensúlyt? A szerencsésebb babák szülei már tanúi lehettek a testvéreik gyerekeinek érkezésében, vagy a baráti társaságban korábban született kisbabák körüli teendőkben. Esetleg azért gyakorlottak, mert baby sitterkedtek korábban, vagy munkájukból kifolyólag kisgyerekek körül dolgoznak.

Mégis, a legmagabiztosabb és leggyakorlottabb friss szülők is elcsodálkoznak néha, amikor az első – vagy éppen a második – gyerekük megszületik, és hirtelen olyan dolgokkal kerülnek szembe, ami nem volt benne a könyvekben, vagy váratlan helyzetek állnak elő, amikre nem számítottak.

Gyakran a dolgok nagyon máshogy alakulnak, mint várnánk. Maga a szülővé válás ott és akkor kezdődik, amikor a kezünkbe veszük első gyermekünket – és sokáig tart…

Valódi folyamat, és időbe telik. Sajnos nem lehet a házifeladatot előre elvégezni, de érdemes tájékozódni és felkészülni, hogy milyen gyakorlati és milyen lelki témák merülhetnek fel.

Hogy pl. milyen egy újszülött, hogy kell megfogni, etetni, pelenkázni, fürdetni stb. Az újszülöttnek nem csak a tárgyi körülmények, az evés és alvás lesz fontos, hanem az is, hogy milyen érzelmi környezet veszi körül. Az érzelmi környezet pedig a szülőkön múlik. A szülővé válás komoly pszichológiai átalakulással jár kivétel nélkül mindenkinél, amit van, aki könnyedén és örömmel él meg – mert például nyitott és kíváncsi az újra – és van, aki kifejezetten nehezen visel, mert nagyon ragaszkodik a megszokotthoz.

Vannak, akik könnyen és rugalmasan alkalmazkodnak a váratlan eseményekhez, és vannak, akiket ez kibillent az egyensúlyukból. Van, aki azonnal szerelembe esik az újszülöttjével, és van olyan, akinek hetekre, esetleg hónapokra van szüksége ahhoz, hogy azt érezze, amit szülőként a gyereke iránt érezni szeretne. A személyiségünk jellemzői önmagukban semmit nem mondanak arról, hogy mennyire leszünk jó szülők, de a szülőségre felkészülés során érdemes magunknak bizonyos lényeges kérdéseket feltenni, és esetleg bizonyos pontokhoz felkiáltó jelet tenni, hogy ha ez a téma előkerül, akkor lehet, hogy majd segítséget kell kérnünk.

A szülőségben az a legnehezebb, hogy minden gyerek más. Sajnos nem kapunk hozzájuk használati utasítást. Menet közben kell megfigyelni, kitalálni, ráhangolódni, hogy az az új ember hogyan működik, mit szeret, mi a jó neki stb. Néha egyáltalán nem fogjuk érteni a gyerekünket.

Mégsem a találgatás és a legváltozatosabb trükkök bevetése fog közelebb vinni a megoldáshoz, hanem az érzékenység és az együttérzés. Olyan ez, mint egy nyelvtanfolyam; a szülőt a fokozatosan fejlődő szenzitivitása viszi közelebb a gyermekéhez, együtt tanulják a közös kommunikációt és egymás megértését. Mi ebben a folyamatban támogatunk minden tudásunkkal.

Ahogy egyre jobban értjük a baba kifejezéseit, az ő nyelvét, megajándékozhatjuk a megértettséggel. Ebben a helyzetben a baba és a szülő is egyaránt kompetensnek fogja érezni magát. Mert a szülőségben nem kapjuk meg a felnőtt kapcsolatainkban megszokott visszajelzéseket arról, hogy jól csináljuk. Elmarad a munkahelyen megszokott teljesítményértékelés, és nem feltétlenül tudjuk átélni a sikert. A gyereknevelés nem hasonlítható természettudományokhoz és matematikai műveletekhez, amibe itt bevisszük az adatokat, ott pedig kijön az eredmény. Éppen ellenkezőleg, sok láthatatlan erő munkálkodik.

Tulajdonképpen a gyerekünktől kapott napi mosolyokon, és az örömtelien együtt töltött időn kívül a szülőségünk sikeressége csak 10-15-20 év múlva derül ki – ha egyáltalán.

Jelentkezés

Mára a szülőség az egyik legnagyobb kihívás lett. A babával egyedül otthon lévő anyukák még soha nem voltak ennyire magukra hagyottak, miközben 150%-os teljesítményt vár el tőlük a környezet, illetve saját maguk és a közösség is magasra teszi a lécet.

Csak kevés szerencsés szülő kap megfelelő, érzékeny, türelmes támogatást a gyermekorvostól és a védőnőtől. Sajnos ma nem ez az általános. Feldolgozhatatlan mennyiségű, struktúrálatlan, és egymásnak ellentmondó információ áll rendelkezésükre, csoportnyomás mellett, lépten nyomon megítéltetnek – a családban és a játszótéren egyaránt. Fontos tudniuk a friss szülőknek, hogy szabad hibázni (!), és hogy türelmesnek kell lenniük önmagukkal, mert időbe telik mire belejönnek, mire kialakulnak a rutinok.

De mindenki belejön…
Az úgynevezett 4. trimeszter – amíg az újszülött alkalmazkodik és megszokja a kinti világot – igen embert próbáló időszak lehet, és teljesen elveheti az újdonsült szülők kedvét, örömét és lelkesedését. Ha ebben a kezdeti időszakban nem kapnak megfelelő támogatást, akkor elkezdődhetnek az elcsúszások, amik előbb az u.n. viselkedés szabályozási zavarokhoz vezetnek, majd később nagyobb problémák is kialakulhatnak.

De fontos tudni, hogy minden esetben van segítség.

A szülőségre felkészítő tanfolyamon azt próbáljuk megértetni, hogy egyáltalán nem kell, hogy nehéz legyen az anyaság/apaság. Nem vitatjuk, hogy a szülővé válás egy krízis és stresszes, néha elviselhetetlen az alváshiány, és bizony időnként lesznek hullámvölgyek, de a megfelelő támogatással ezek könnyebben és gyorsabban átvészelhetők.

Eszközöket tanítunk, amik segítenek, és azt is elmondjuk, hogy mikor hova fordulj segítségért. Ha tudod, hogy megfelelő támogatás van a hátad mögött, már a segítségkérés is könnyebb. Még mindig nem kellően ismert és elismert a gyermekágyi lehangoltság és depresszió, és sok anya nem mer segítséget kérni – hiszen gyereke született és otthon lehet, boldognak kellene lennie, nem panaszkodhat.

Ebből a szempontból is fontos kiemelni, hogy összehasonlítás és versengés helyett fontosabb lenne az anyák egymás közötti együttérzése, elfogadása, segítsége és támogatása. Az egyik legfontosabb, hogy milyen mintát mutatunk a gyerekeinknek…

Ezért a szülőségre felkészítő tanfolyamon támogatunk, hogy szülőségedben is önmagad maradhassál, hogy magabiztosabb lehessél, és tisztában legyél az erősségeiddel. Segítünk, hogy megtaláld majd a saját megoldásaidat.

Nagy hangsúlyt fektetünk a babagondozásra és a praktikus megoldásokra. Sokat beszélünk a válaszkész szülőségről és a kötődésről…

Ha felteszed magadnak a kérdést, hogy az önfeláldozás mintáját szeretnéd-e megmutatni a gyerekeidnek, vagy egy boldog és kiegyensúlyozott élet mikéntjét – mi lesz a válaszod?

Várunk Benneteket a pároddal, ha tudatosabb és felkészültebb szülők szeretnétek lenni!

Jelentkezünk